A féltékenységről állandóan szó van, mert az emberek legnagyobb része legalább egyszer érezte már élete során. Féltékenynek lenni bármire és bárkire lehet, ez az érzés fakadhat irigységből, de önbizalomhiányból is. A szerelemből való féltékenység nem az irigységre épül, hanem az önbizalom hiányára, és a másikban való bizalom gyöngeségére. Az irigységre a munkahelyi, iskolai, baráti, vagy családi féltékenység épül, ezeknél a féltékeny fél sértődött, amiért nem az övé az, amit más megkaphat. Legyen szó sikerről, egy megbecsült pozícióról, vagy népszerűségről, esetleg eredményekről.
Aki szerelmes az egy bizonyos mértékben féltékeny is, hiszen a párja az övé, nem akarja másnak átengedni. Ilyen formán állítható, hogy a féltékenység és a szerelem együtt járnak. Az a fajta féltékenység azonban, ami már túlmegy a határon, nem kell, hogy a szerelem tünete legyen. Hogy hol a határ, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Vannak olyanok, akiket már az zavar, ha a párjuk megkérdezi két nap múlva, hogy mégis hol voltak egész idáig, vagy miért nem telefonáltak? Vannak olyanok is, akiket az sem ráz meg különösebben, ha a szerelműk akár kémkedni is hajlandó és minden ismerősüket ismerni akarja, mindenkiről tudni akarja, hogy honnan ismeri, milyen múltjuk van és mennyit, mikor találkoznak.
A féltékenység nagyon sokféle lehet. Van, aki magában duzzog, van aki veszekszik, van, aki szomorkodik, ha nagyon féltékenynek érzi magát, de van olyan is, aki dühöng és olyan tettekre ragadtatja magát, amire egészséges és ép elméjű ember nem. De hát a szerelem elveszi az ember eszét, úgyhogy előfordul olyasmi is, amit józan ésszel nem gondolnánk. Ugyanakkor nem lehet a szerelemmel takarózni, hiszen a féltékenység nem a szerelem terméke. Ezt el kell felejteni, ez a két dolog csak a legminimálisabb mértékben tartozik össze.
Akit túlzott féltékenység kínoz, annak ideje komoly önvizsgálatot tartania, és megkeresni a féltékenységének valódi okát. Az önbizalom hiánya sok esetben vezet eget verő féltékenységhez. Aki folyamatosan a másiktól várja a megerősítést, és a saját értékét a másik által határozza meg, annak önbizalma teljes mértékben a másik emberből táplálkozik. Aki a másikban nem bízik, az vagy a rossz tapasztalatok, vagy szintén az önbizalomhiány miatt féltékenykedik. Egy egészséges ember egészséges kapcsolatot tud kialakítani egy másik egészséges emberrel. Aki egymaga nincs tisztában a saját értékeivel, nem reálisan látja magát, az nem lesz képes harmonikus kapcsolatot kialakítani. Mindig a másikra fogja terhelni az önbizalmának, boldogságának táplálását. Hatalmas teher, megfolytja a másik felet és a kapcsolat hamar zátonyra fut.
Amennyiben kiderül, hogy valóban van alapja a féltékenységnek, mert mondjuk problémával küzdünk, ami a másinak túl sok teher és bizony nem vagyunk így jók, akkor ideje változtatni. Magunkon. Nem könnyű, de némi külön, saját sikerélmény és a tudat, hogy bízhatunk saját magunkban, mert a bajban kézen fogjuk önmagunkat és megtesszük, amit tudunk a saját érdekünkben, meg fogja adni a másoktól független, szilárd önbizalmat. Ha pedig a baj nem bennünk van, hanem a párunkban, akkor felmerül a kérdés, miért tart még mindig ez a kapcsolat? Aki állandóan másfelé tekintget, az valamiért nem elégedett azzal, amije van. Meg kell ezt beszélni és falakba ütközünk, vagy üres ígéretekbe, akkor le kell lépni.
