“Minden perc, amit egymással töltünk el olyan, mint egy álom: csodálatos!”
Fél éve, hogy először találkoztunk. Addig talán nem is hittem, hogy létezik szerelem első látásra, (mert még nem fordult elő velem) de most már tudom, hogy ez az volt. Az első randinkat pár hónapos vad, chatelés előzte meg, mely során képet is cseréltünk. “Nem is rossz!” – gondoltam, mivel a barátnőm szerint a net-en csak béna és bunkó pasik vannak. Nahát, én aztán beleválasztottam.
Sokáig kérettem magam, mire rá tudott venni, hogy találkozzunk. Nagyon izgultam, de amint megpillantottam, ahogy ott állt a buszmegállóban, fülig érő szájjal, akkor már tudtam: nagyon nagy bajban vagyok! (Tudni kell ugyanis, hogy mindkettőnk komoly párkapcsolatban élt.) Egy nagyon helyes, izmos, kedves srác várt rám. Beszélgettünk egy keveset, aztán hazamentünk. Én úgy gondoltam, ez volt az első és utolsó randink.
De nem! Másnap hívott, és azóta is folyamatosan. Kapcsolatunk egyre szenvedélyesebb és mélyebb lett. És ez már fél éve tart. Nagyon szeretem őt, rajongok érte, és úgy érzem ő is így érez irántam. Minden perc, amit egymással töltünk el olyan, mint egy álom: csodálatos! Azt hiszem, a mi történetünk igazi példa arra, hogy a net-en is lehet ismerkedni, sőt a szerencsésebbek rátalálhatnak az Igazira is. Akárcsak én.
Ágota
