Az idősebb korosztály számára is tartogat meglepetéseket az internet. Zsuzsa az ötvenes éveiben találta meg az igazit a világháló segítségével.
Mint egészségügyi dolgozó, több nővel, mint férfival dolgozom. Bárba nem járok, társaságomban többségében nők vannak, így nincs lehetőségem az ismerkedésre. Egy nap, ezért aztán rámentem az internetre, és regisztráltam magam egy társkeresőbe. Őszinte válaszokat adtam a feltett kérdésekre, majd választottam a nekem tetsző férfiak között. Csak helyi ismeretség érdekelt.
Az első férfinél, akivel aztán személyesen is találkoztam (semleges helyen, egy étteremben) rögtön rájöttem, hogy hazudik. Idősebb is volt, mint ahogy beállította, és bizony az intim mérete is kisebb volt. Nem volt nagydolog egyik sem, igazából a hazugság, volt, ami zavart engem. Aki ilyen apróságokban hazudik, már eleve nem érdekelt…
A második férfi, akinek írtam, azonnal találkozni akart velem. Nem akarta internetes levelezéssel húzni az időt. Egy hozzám közeli hotel éttermében találkoztunk. Ennek már 3 éve… Az elmúlt 3 év volt életem egyik legjobb szakasza (én 58 éves vagyok, ő 65). Most szombaton volt az esküvőnk.
Itt éltünk mindketten Houstonban, viszonylag messze egymástól, (95 km) ő sem volt bárba járó, a diszkóhoz pedig már igencsak idősek vagyunk. Az internet nélkül sosem „futunk össze”, és találunk egymásra.
Tehát ismetelten csak azt tudom mondani, aki magányos, és komolyan gondolja, hogy egy igazi társat szeretne, – ezenkívül őszinte, és nyitott szemmel jár – akkor az internet egy fantasztikus, új, modern módszer arra, hogy társat találjunk.
Nős/férjezett embereknek semmi keresni valójuk ezeken az oldalakon. Hiszen eleve hazugsággal kezdik… ezek után mit várnak???
Zsuzsa
