“Mindketten nagyon vártuk a nagy napot, amikor végre élőben láthattuk egymást és szemtől szembe elmondhattuk azt, amit eddig csak a neten lehetett. Életemben nem éreztem még ilyet, mikor először megláttuk egymást…”
A napokban olvastam az Internet Kalauzban egy érdekes cikket az Internet szerelmekről és nagy kedvet kaptam ahhoz, hogy én is beszámoljak a tapasztalatomról.
Tavaly Decemberben kaptam szüleimtől az Internet előfizetést Karácsonyra, tehát attól kezdve nem tudtam leszállni a vonalról. Nagyon sokat jártam fel az IRC-re ahol sok külföldivel beszélgettem, de egyik sem volt olyan nagy szám, úgy értem, egyikkel sem maradt hosszú kapcsolat. Februárban viszont valami nagy változás jött, láttam egy iszonyú szimpatikus nicket, ami igaz, hogy csak egy egyszerű mindennapi név volt, de valami mást is éreztem mögötte így megpróbáltam szóba elegyedni tulajdonosával.:) Igazam volt, már az első alkalommal nagyon jól éreztük magunkat együtt – nagyon szomorú voltam, amikor mennie kellett – de megbeszéltük, hogy írunk egymásnak, és így is történt. Az e-mail cserék közben nagyon jól megismertük egymást és kb. 1 hónap múlva sikerült újra ”találkoznunk” és ”beszélnünk”.
Ezzel az alkalommal mindkettőnk számára világossá vált, hogy itt nem csak barátságról van szó, hanem teljesen egymásba estünk. Megnőtt a napi e-mail váltások száma és hetente többször is találkoztunk a virtuális térben. Sőt, olykor-olykor kihasználva a MATÁV éjszakai kedvezményét, egész éjjel ”együtt” voltunk. Nem kellett hozzá egy hónap, normál címünket is megadtuk egymásnak, mert úgy gondoltuk, az úgy személyesebb és jobb képeket is küldhet az ember, mint számítógépen (csak sajnos ott nem foghatja rá, hogy torzít a monitor 🙂 ). Nagyon forrt köztünk a levegő, és lassacskán itthon is beszámoltam a kapcsolatunkról. Szóba került az is, hogy nyáron találkozhatnánk. Nehéz dolog volt anyukámat rávenni a dologra, mert ő a kasszafőnök és tudtuk, hogy egy külföldi vendég ellátása nem délibáb, de végül sikerült.
Mindketten nagyon vártuk a nagy napot, amikor végre élőben láthattuk egymást és szemtől szembe elmondhattuk azt, amit eddig csak a neten lehetett. Életemben nem éreztem még ilyet, mikor először megláttuk egymást. Annyira zavarban voltam, hogy egész nap nem tudtam angolul megszólalni, egy darab papír és egy toll segített a kommunikációban. Teljesen más volt az egész, mert itt szemben álltam egy külsőleg vadidegennel, aki talán többet tudott rólam, mint a saját édesanyám. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most a nyakába ugorjak, vagy csak a kezét fogjam, vagy csak jöjjek mellette. Borzasztó különleges érzés volt (de persze sorban jöttek a dolgok. Először egymás nyakába ugrottunk, aztán csak egymás mellett jöttünk, aztán pedig kézen fogva 🙂 ).
A szüleimet is sikerült sokkal jobban megismernem, nem képzeltem volna, hogy ennyire tiszteletben tartják a dolgaimat és ilyen jól, és segítőkészen állnak hozzánk. Nagyon jól éreztük magunkat, bár mindannyiunk (szüleim, barátaim, családom…) szerint rövid volt ez a két hét. Az egész családom annyira megszerette Őt, hogy mindenki tragédiának fogta fel, hogy vissza kellett mennie Dániába. Ez a nyári találkozás sokkal erősebbé tette szerelmünket, és decemberben én megyek hozzá, Vele és családjával töltöm a Karácsonyt és a Szilvesztert.
Régen azt hittem, hogy csak azok lesznek az Interneten szerelmesek, akiknek az életben valahogy nem akar összejönni, de ez nem így van. Teljesen megváltozott a véleményem az egészről. Úgy gondolom, itt azok az emberek találhatnak magukhoz illő párt, akik sokkal többet adnak a belsőre, mint a külsőre!
Üdvözlettel: Gabby
