Az online csevegéstől az esküvőig

Ritka eset, ha az internetes kapcsolat az első perctől kezdve az epedve várt találkozásig probléma nélkül halad. Most ez történt, ráadásul az esküvő sem váratott magára.

Az Internet Kalauzban és a weben is olvastam az Internet Love Story-kat. Ennek hatására írok most én is, szeretném elmesélni saját történetünket, ami – ne lepődj meg – nem kevesebb, mint 5 évvel ezelőtt kezdődött, és azóta is tart, sőt…

De az igazán jó hírt a végére tartogatom, most inkább a legelején kezdem, megismerkedésünkkel. Akkoriban Szegeden a JATE Angol tanszéken dolgoztam, onnan volt lehetőségem IRC-re rácsatlakozni. Már korábban is IRC-ztem, de akkor valaki váratlanul beköszönt nekem – határozottan emlékszem, hogy ez volt az első mondata: – Szia, te kedves lány! Erre én megkérdeztem: -Honnan tudod, hogy kedves vagyok?

Szóval, ott az Interneten megismerkedtem egy sráccal, aki budapesti volt, és az ELTE matematikus szakán tanult. Valahogy Ő más volt, mint a többi fiú az neten. Már éppen kezdtem belefáradni, hogy egyikkel sem lehet komolyan szót váltani. Sokat beszélgettünk, és kiderült, hogy nagyon sok közös van bennünk. Egyre szimpatikusabbak lettünk egymásnak, ahogy a napok, hetek múltak. Szinte minden nap találkoztunk az IRC-n, de ha ott nem sikerült, akkor e-mail-eket írtunk. Gyakran megesett, hogy egyre gondoltunk, mindketten éreztünk az összhangot, és azt, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Természetesen egy idő után képeket is cseréltünk, és mindkettőnknek tetszett a másik. Telefonon is beszélgettünk néhányszor, a következő lépésként pedig megérett az a gondolat bennünk, hogy találkoznunk kellene.

Virtuális találkozásunk után egy hónappal elutaztam Budapestre, ahol Ő várt a Nyugati Pályaudvaron. Ez volt az első személyes találkozásunk, ami – bár volt bennünk bőven izgalom és egy nagy adag kíváncsiság – nem hozott csalódást, épp ellenkezőleg. Nagyon tetszett nekem, és én is neki. Iszonyatos hideg volt aznap, még a rózsa is megfagyott a kezemben, amit tőle kaptam, de mi mégsem éreztük annak, mert egymással voltunk elfoglalva. Egész nap csatangoltunk a Margit-szigeten, a Múzeum kertben. Nagyon jól éreztük magunkat együtt, olyannyira, hogy este majdnem lekéstem a vonatot, annyira egymásba voltunk merülve.

Egyikünk számára sem volt kétséges, hogy ennek lesz folytatása. A találkát követő héten a szokásosnál is élénkebben kommunikáltunk, a rákövetkező hétvégén pedig ő jött el hozzám Szegedre, és onnantól kezdve minden hétvégén találkoztunk. Szerelmünk napról napra egyre erősebb lett, és nemsokára már a közös jövőt tervezgettük. Fél év múlva eljegyeztük egymást, az azt követő évben, tehát 1996-ban összeházasodtunk. Én Pestre költöztem, azóta itt élünk együtt, és őrületesen imádjuk egymást. Nem bántunk meg semmit. Márciusra várjuk az első kisbabánkat. Ilyen felhőtlen boldogságot, és sok örömet kívánok minden Interneten megismerkedő párnak, mint amit mi éltünk át, és élünk át nap mint nap.

Üdvözlettel:
Várszegi Viktória, és a férjem, Várszegi Géza

Címkék:  , ,

Mit szólsz hozzá?

Következő HTML karakterek használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>